MEZÍTLÁBAS OPERA 

2010. november 23., Országos Idegennyelvű Könyvtár

Besurrannak a színre és egy jó kis ropogós Rossini-kvartettel nyitnak: egy színész, két muzsikus egy, csak egy, de milyen! énekesnő..., de, idézve a szállóigévé híresült beregszászi Liliomfit: "...és mindenki énekel!!!" 

Gyabronka József goethei soraival Mefisztót idézi, a klarinét-szólam jeleníti meg Faust-ot, Margit áriája szárnyal Bodrogi Éva előadásában. A zenekari alapot, találékony hangszerelésben Koltai Kata adja gitáron, az illúzió mégis tökéletesen operai. 

Murger bohémjeinek története ugyan álromantikus szenvelgés, amelyben az érzelem "szétmarcangolta a költő szívét...", de Mimi éneke poétikus finomságával ma is hódít. Bartek Zsolt lendületes klarinét-frázisai hitelesítik Carmen Seguidillá-ját, aztis megtudjuk, hogy a férfifaló cigánylány úgy csábítja rosszra az őt elfogó hadnagyocskát, hogy annak baszk anyanyelvén szól hozzá, (pont úgy ne tudna?!?) 

Csak ámulni lehet, hogy mire képes a mini-együttes, hiszen Donizetti veszekedős duettjétől /végre!/ a kortársabb,mindössze 80 éves, szépkorú Poulenc-műhöz érkezünk. Apollinaire Theréziász emlői című, szinte dadaista textusa Übü-királyi abszurd: a drámai szoprán címszereplő, kerül, amibe kerül, férfivé szeretne válni. A színészi kvalitásokban is dúskáló Bodrogi Éva, miközben varázslatos koloratúrákkal nyűgöz le, kipukkasztja lufi-melleit és diadalmámorban zengi az elnyert férfiasság ódáját. 

Friss hangvétel, mámoros kacagás: így lehet megszerettetni az operát, nem is olyan elvont unalom az! Mezítláb vannak ugyan,de a szellem és a tehetség pajkos ünneplőbe öltözteti őket... 

Forrás: http://www.toptipp.hu/zene/kortars.htm#mezitlábas