PRESS

Interview at Magyar Nemzet

Párbeszéd a zenéről címmel járja az egyetemi kollégiumokat a két Mezítlábas zenész, Koltai Katalin gitár- és Bodrogi Éva énekművész, akik egy éve útjára indított projektjükkel valódi párbeszédet szeretnének kezdeményezni a zenéről – a Bethlen Gábor alapítványnak köszönhetően már Kolozsváron is, ahol vasárnap már második alkalommal szólítják meg a Mikó Imre Szakkollégium hallgatóit.

Hosszú ideje a zeneoktatás silányodását, az énekórák számának csökkentését hibáztatjuk a komolyzene közönségének egyre drasztikusabb fogyásáért, és az átlagfizetésből nem megfizethető jegyárakat okoljuk azért, hogy egyre inkább elitizmusról beszélhetünk egy-egy klasszikus hangverseny vagy operapremier kapcsán. A Mezítlábas zenészek azonban ahelyett, hogy beletörődtek volna ezekbe az egyébként létező folyamatokba, olyan megoldásokat kerestek, amelyek segítségével mégis közelebb vihetik a komolyzenei értékeket a fiatalsághoz. Ahhoz az egyetemista korosztályhoz, amelyik minimális zenei műveltséggel rendelkezik, a hangversenyélettől pedig három lépés távolságot tart, a klasszikus zene iránt nem érdeklődik, noha nagy valószínűséggel jóformán valódi koncertélménye sincs.

A Párbeszéd a zenéről egy háromrészes előadássorozat, amely fokozatosan vezeti be a klasszikus zene értékeibe a hallgatóságot. Az első rész a Zenei utazás címet viseli, ez francia és dél-amerikai zeneművekből épül fel, valamint egy interaktív, a közönség által színes kártyákkal irányított improvizációból. A második rész a Gyabronka József színművésszel közös Mezítlábas operájuk, a harmadik pedig kortárs magyar műsor. Amikor azt kérdezem, mennyire rettenti el a zeneileg egyébként is képzetlen, popzenén élő diákokat a kortárs tematika, azt válaszolják: addigra már kialakult a kölcsönös bizalom, és talán ez a kulcsa a sikerüknek is. A kortárs művet a zeneszerző személyes segítségével és egy amerikai improvizációs technika, a „soundpainting” segítségével igyekeznek megértetni a hallgatósággal. – Ezzel a módszerrel fokozatosan mutatjuk be a mű hangkészletét, struktúráját, belső összefüggéseit. Ha pedig értik, miről szól, sokkal könnyebben be is fogadják –állítják a Mezítlábas zenészek. Maga a „mezítlábas” szó egyébként az őszinteségre, a természetességre, a bizalomra és a határok nélküliségre utal – utóbbit műfajilag és a művészetek közti határok feszegetésére is értik. Utóbbit elsősorban színészekkel való együttműködésük valósítja meg, a Mezítlábas opera mellett fontos előadásuk a Made in China is, amelyet a Krétakörrel készítettek, de játszottak már együtt a Dresch-Lukács duóval is, Bartek Zsolt klarinétművésszel pedig egyfajta „világzenés” műsort készítettek.

– Köztudott: a klasszikus zene elveszette a közönségét, és egyre nagyobb a szakadék a társadalom nagyobbik része és a képzett muzsikusok között. Ennek egyik elsődleges oka a nem megfelelő kommunikáció. A klasszikus hangversenyéletből hiányzik mindenfajta kommunikáció, így a fiatalok mintegy idegen nyelvként élik meg a komolyzenét. Mi éppen azt keressük ezzel a sorozattal, hogyan lehetne valódi párbeszéddel megszólítani és bevezetni őket a zene rejtelmeibe – mondja Koltai Katalin Junior Prima díjas gitárművész és zenepedagógus, aki hozzáteszi: fontosnak tartják, hogy úgy menjenek el a kollégiumokba az egyetemistákhoz, hogy feledtessék a művész-közönség hangversenytermi hierarchiáját. – A művész a kivilágított színpadon áll, a közönség az elsötétített, süllyesztett nézőtéren ül. Így eleve lehetetlen közöttük a párbeszéd – folytatja. A párbeszédnek, a kölcsönhatásnak pedig különösen nagy a jelentősége minden előadóművészet esetén, hiszen akkor jó igazán egy előadás, ha részévé válik a közönség azáltal, hogy a reakciója alakítja az előadói folyamatot. Ennek persze előfeltétele, hogy a közönség értse a művet.

A Mezítlábas zenészek is gyakran találkoznak azonban a legalapvetőbb problémával, vagyis hogy a kevésbé jelentős koncerttermek közönsége általában felkészületlen, és a zenész arra kényszerül, hogy ne csak muzsikáljon, de meséljen is a művekről. Koltai Katalin és Bodrogi Éva ebben már tapasztalatot szerzett, de azt nem tagadják: a magyar zeneművészeti felsőoktatás gyakorlatilag tudomást sem véve erről a problémáról egyáltalán nem készíti fel erre a növendékeket. Sőt, inkább mesterségesen burokban tartják zeneiskolás koruktól fogva a zenei pályára készülőket, hiszen az intézményekben folyamatosan biztosítják az értő közönséget a koncertek során. Bodrogi Éva énekművész viszont megjegyzi: ő Angliában tanult, és ott már korábban léptek a képzés terén is. – Ott egy épületben van a dzsessz tanszak, a színművészeti és a klasszikus zenei tanszék. Előfordult olyan is, hogy egy közeli pubban adtunk elő egy operát, ahová eljártak a környék öltönyös üzletemberei is, így szembesültünk a valódi közönséggel – meséli.